Ismét vége van egy évnek... Ebben sok újdonság nincs, pár ilyen már történt az életem során. Most viszont mégis különleges ízzel a számban és kavargó gondolatokkal a fejemben gépelem az alábbi sorokat..

..hogy miért, máris kiderül, de előtte egy kis reklám :).

Ne felejtsd: A Facebookon és Instagramon majdnem minden nap olvashatsz valamilyen saját (vagy megosztott) tartalmat tőlem. Ha tetszenek a tartalmak, kérlek hagyj az oldalakon egy-egy kedvelést, az hatalmas elismerés és jó visszajelzés lenne számomra az aktivitások fogadtatását illetően.

Nade elég is a reklámból.

Ahogy pörgetem vissza a 2025-ös naptáramat, sorra törnek elő a szerencsés emlékek: Jéé, itt is segíthettem, ott is megjelenhettem, amott’ is kellemesen kimerültem, stb... Még így is, hogy előttem van a kalendárium, nehéz lenne felsorolni ezeket, így nem is vállalkoznék erre. Ezen élményekről olvashatsz a korábbi bejegyzésekben ezen az oldalon, illetve a bejegyzés végén néhány fotót is elhelyeztem.

Amiről azonban mégis szólni szeretnék ebben a bejegyzésben, az nem csupán a novemberi és decemberi megjelenésekről szól (ezekről olvashatsz többek között itt és itt ) és nem is közvetlenül egy évértékelőnek szánom ezt a bejegyzést, hanem kettő dologban szeretném kifejteni röviden a gondolataimat.

Az első ilyen dolog az a hála: Ebben az évben annyi projekthez, jótékony kezdeményezéshez tudtam csatlakozni, amivel több ember mindennapját tehettem könnyebbé, gördülékenyebbé, miközben szakmailag és emberileg is rengeteget fejlődtem. Igaz, sokszor voltak álmatlan éjszakák, kegyetlen káromkodások, aggodalom és reményvesztettség érzése, de voltak közötte örömkönnyek, elégedettséget és olykor bizony büszkeséget okozó pillanatok is.

Látni, hogy a befektetett munka valahol és valakinél megtérülést hoz; tapasztalni, hogy az emberi konfortzóna kiterjesztése a legtöbb esetben csupán mentális gátak leküzdésével jár; érezni, hogy a munkám nyomán haszon terem. Felemelő pillanatok, amiből muszáj erőt meríteni..

..mert vannak közösségek és emberek, akik ferde szemmel nézik, hogyha “pörög a biznisz”. Akiktől nemhogy egy kedves szót, neadjIsten’ elismerő tekintetet nem kapsz, cserébe rendre belerúgást (képletesen persze)..és akárhogy próbálkozol, rendre rádcsapják az ajtót. Pöröghetsz a fejeden, gondolkodhatsz akárhogy, a mondás sajnos igaz lesz: Ha bírálnak téged, akkor valamit jól csinálsz. Hiszen csak azt támadják, akinél a labda van. Ezzel szemben (vagy inkább mellett) amit Én vallok és igyekszem minden egyes alkalommal követni (illetve amit Kaló Imre borásztól hallottam ha van időd, ezt a videót mindenképp nézd meg róla) az a következő: Ha nem tudsz segíteni, ne ártsál. Ha kimondasz egy szót, annak van cselekvési üzenete: Élj úgy, ahogy beszélsz.

A másik dolog pedig az alázat szerepe: Ahogy az embert egyre inkább körbeveszik a kényelmét segítő eszközök és szolgáltatások, módszerek és eljárások, valamint gyanúsan sok jó dolog történik rövid időn belül vele, úgy egyre inkább képes elkényelmesedni. Fantasztikus dolog, hogy a tudomány, a technológia és számtalan más eljárás létezik és könnyebbé teheti az életünket, ezzel együtt az egyszerűbb készségek, értékek fontossága egyre inkább feledésbe merül. Hasonló analógia van az elért eredményekről értékelése esetében is - véleményem szerint-: Nem szabad elhinni azt, hogy az alapvető feladatok végrehajtása a teljesítményünk maximuma (vagy ahogy egy Alföldi Róbert mondja: Ha elvégzem azt, ami a dolgom.. az a nulla!.

Persze, örülni kell egy nagy tett vagy siker végén (és ha olyan emberek vesznek körül, akik őszintén tudnak örülni neked és az eredményeidnek, akkor egy kicsit ünnepelni is szabad), de ebből a lehető leghamarabb tovább kell lendülni (pontosan úgy, ahogy a rossz dolgokat is igyekezzük minél hamarabb lezárni, magunk mögött hagyni) és elemezni, hogy az a dolog (reálisan) mitől lehetett volna jobb, sikeresebb kimenetelű, valamint, hogy hol van lehetőség a fejlődésre. Ahogy a labdarúgásban a kapus teljesítményét sokszor egyetlen hiba alapján ítélik meg, úgy a saját munkánkban is folyamatosan számolnunk kell azzal, hogy a fejlődés mércéje nem az elvégzett feladat, hanem az önkritikus továbblépés képessége. Az alázathoz pedig nem kell semmilyen csúcsszuper okoskütyü vagy gép, hanem csak a hajlandóság, hogy elolvasd még azt a +1 cikket, elvégzed még azt a plusz feladatot vagy lefutod / leúszod azt a plusz egy kört.. és az a legnagyobb érdem (legalábbis az én olvasatomban), ha közben földönragadt maradsz, a legjobb tudásod szerint teszel másokért, a közösségért és mindenkiért, akiknek szüksége van rád és akinek hálás lehetsz azért, hogy bizalmat, hitet és motivációt adnak.. amivel saját magadért is tehetsz.

---

2025 sokszor kifárasztott, gyakran próbára tett, máskor pedig váratlanul sokat adott. Nem minden lett olyan, amilyennek elképzeltem (és néhány esetben csalódást is okoztam saját magamnak akkor is amikor nem rajtam múltak a dolgok), de minden egyes napból lett tanulság. Hálás vagyok azokért az emberekért, közösségekért és helyzetekért, amelyekben fejlődhettem, és azokért is, amelyek tükröt tartottak elém. A tanulságokat viszem tovább, a hibákból tanulok, az eredményeket pedig nem vitrinbe teszem, hanem alapnak tekintem.

Az év véget ért, a munka és a tanulás viszont folytatódik. Ugyanazzal a kíváncsisággal, felelősséggel és alázattal – immár 2026-ban.

The noise is temporary, but achievement is lasting.

Zárásul pedig néhány életkép 2025-ből:

Az első konferenciaelőadásom

Majd nem sokkal később a 2. (majd novemberben a 3., amelynek tudományos eredményeiről egy későbbi posztban fogok beszámolni)

Csapatépítő “konzultáció” az ÉTTI valamennyi munkatársával

“Summer School” örömök

Az idézet, amely alapjaiban határozza meg a működésemet.

A projekt, amelynek csapattagjaira és eredményeire büszke vagyok Tudomány Éve Tudományos Nagyköveteiről itt olvashatsz részletesen

Az évben több országban is járhattam (Finnország, Ausztria, Egyesült Királyság). A közös pont bennük, hogy mindenhol meg kellett hallgatnia a közönségnek. :D

Az előadás és a cikk, amellyel összesen több száz emberhez szólhattam (közvetlenül és közvetve).

Habár néha megijedek magamtól, amikor újrahallgatom magam az egyes televízió és rádióadásokban, de örömmel tölt el, hogy ezekben is megszólalhattam.

Kérdésed van? Érdekel esetleg egy téma, amiről szívesen olvasnál - hallanál, vagy csak a véleményemre lennél kíváncsi? Ezen az oldalon felteheted őket!

#TudományosNagykövet #NIÜ #MagyarTudományÉve